Menet közben Oamaru-ban megálltunk kék pingvineket nézni.

A kék pingvin a világon a legkisebb termetű pingvin, és éjszaka van ébren. Az útikönyvek szerint kizárólag ebben a városban élnek, azt viszont furcsálltuk, hogy lehet az, hogy a könyv szerint a pingvinek napnyugta előtt fél órával jelennek meg csak a tengerparton, a tourist info szerint meg a pingvin parkban reggel 10-től lehet látni őket. A rejtély hamar megoldódott, ezek az állatok annyira ritkák és védettek, hogy egy védett farmot hoztak számukra létre, és itt élnek fadobozokban. Minden este napnyugta előtt kinyitják a farm kerítését és letotyoghatnak a tengerbe halat fogni. Aztán visszatotyognak valamelyik dobozba, a gondozók pedig minden dobozra annyi követ tesznek, ahány pingvin van éppen abban a dobozkában. A látogatóknak nappal be lehet kukucskálni a dobozok oldalsó nyílásán (ez valójában a pingvin kijárat), ha hajlandóak négykézláb csúszni-mászni. A fiúk imádták a pingvin keresést, minden dobozba benéztek, hátha látnak egy-egy kilógó pingvin csőrt vagy lábat vagy akármit. :) Lelkesedésüket siker koronázta, volt egy-két madárka, aki ébren és kíváncsian kukucskált ki a ládikájából, azokat megpróbáltuk lefotózni. A tengerparton aztán ismét láttunk 4 fókát, miután kigyönyörködtük magunkat bennük, továbbindultunk Moreaki-ba, a furcsa, gömb alakú sziklák partjára.

Ezek a sziklák szinte teljesen gömb formájúak, senki sem tudja, hogy kerültek ide, és honnan. Máshol nem találhatók meg, csak itt, és nagyon látványosak. Egy fotósorozat elkészítése után gyorsan tovább indultunk, egyre zordabb lett az időjárás. :(

Dunedin-be este fél 6 körül futottunk be, esett az eső, ezért csak kocsival mentünk át a belvároson, első benyomás alapján Christchurch ikertestvér városa is lehetne. Mini-Anglia, bár az időjárása alapján inkább Skóciának képzelném (igaz, Skóciában még sohasem voltunk, de láttam egyszer egy kollégám fényképeit). Mint utóbb kiderült, olyan nagyon nem fogtam mellé, az első átlapozott városi tájékoztató dugig volt dunedini skót bár és skót étterem hirdetésekkel. :)

Gyorsan megkerestük az előre kiszemelt Holiday Parkot (ilyenkor veregetjük saját vállunkat, hogy az autóbérléskor kértünk GPS-t is), és a recepciónál megkérdeztük, hol lehet sárga-szemű pingvint látni. Ebben a városban ez az első számú turista szenzáció, bár az új-zélandiaknak Dunedin-ről inkább az egyetem, és mint megtudtuk, a jól sikerült, alkoholmámoros egyetemi bulik jutnak az eszükbe. Két pingvin néző helyet mutattak, abból mi a közelebbit választottuk. 10 km hegyre föl és hegyre le autózás után leparkoltunk egy kb. 300 méteres domb tetején, ott egy nyíl mutatta, hogyan kell a homokdűnék oldalán, bokáig homokban gázolva, leereszkedni az óceán partjáig, majd átgyalogolni a több, mint 1 km-es beach-en, aztán fel kell mászni egy futóhomok dűnére, a pingvin néző kunyhóba. Az útidő 40 perc. Lejöttünk, végigmentünk (útközben egy alvó fóka mellett), felmásztunk, de megelőztek minket, már voltak a kunyhóban mire odaértünk. Különben egy pingvin totyogott a hegytetőn, de ő is elunta a totyogást és visszament. Nem baj, mi vártunk türelmesen, a hírek szerint 16 felnőtt és 30 kispingvin él ezen a helyen. A skacok közben unták a semmittevést, ezért először óriáshullám-számoló versenyt tartottunk nekik, aztán fókanéző versenyt, majd egy prospektusból betűkereső versenyt, végül megkapták a mobil telefonom autóversenyzős játékát. Fél 8-kor, mikor már teli volt a kunyhó abszolút vegyes nemzetközi társasággal, szakadni kezdett az eső, előbújt ismét a délután már megismert pingvin (mivel ugyanúgy nézett ki, ezért szerintünk ugyanaz volt ;-)), 10 perc totyogás után viszont visszabaktatott a hegy tetejére és eltűnt a szemünk elől. A kunyhóban figyelt egy pingvin szakértő lány, ő azt mondta, az eső miatt most már nem hiszi, hogy előjönne a többi pingvin, ezért feladtuk a további várakozást, és a csendesedő esőben futva távoztunk.

Itt, Dunedin-ben fogtuk ki eddig a legrosszabb időjárást, most már annyira hideg van, hogy RBuhl is kijelentette, hogy fázik. Az pedig már jelent valamit! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.