Reggel korán ébredtünk, nem csak a hideg miatt, hanem azért is, mert ma hosszú út (több, mint 600 km) várt ránk. Gyors reggeli és tankolás után nekivágtunk a Milford Sound-hoz vezető útnak. A gyerekeket elláttuk matricás és egyéb foglalkoztató füzetekkel, és mentünk, ahogy csak bírtunk. RBuhl-t megfenyegettem azzal, hogy micsoda retorziók várnak rá, ha a Milford Sound nem lesz legalább a világ 7 csodájának egyike, mert már régen nem lennénk ennyire délen, ilyen hidegben és nem autóznánk ennyit egy nap, ha ezt a részt kihúztuk volna a programból. :)

Egyetlen helyen álltunk meg 10 percre, Balcluthá-ban, ugyanis ez eddigi életünk legdélibb pontja, ahová valaha eljutottunk (és túránk során se leszünk többet ennyire délen). A gyerekek játszótereztek ezen a –számunkra- kiemelt helyen. Az útikönyv szerint a városnak egyetlen említésre érdemes híressége van, hogy átfolyik rajta Új-Zéland legnagyobb vízhozamú folyója- hát, ez azért nem túl sok, bár azt azért mégsem írhatták róla, hogy egy poros kisváros. ;-)

Te Anau-ig, a Fjordland kapujáig simán eljutottunk délután 2-re, ott ebédeltünk, a tourist infóban foglaltunk lakóautó-helyet a Milford Sound egyetlen ilyen típusú szállóhelyére, és lefoglaltuk a holnapi hajójegyünket is- 2 órát fogunk a fjordban hajókázni az egyik legkisebb hajóval.

Most már csak el kellett jutni a híres Milford Soundba. Nos, a következő 2 órát úgy autóztuk végig, hogy a szánkat gyakorlatilag nem csuktuk be…esünk egyik ámulatból a másikba. Hatalmas, 2-3000 méteres hegyek, amik meredeken nőttek ki a síkságból és törnek az ég felé, kristálytiszta patakok és tavak, hófoltok, sűrű erdők mindenfelé, bármerre nézünk. Áááálomszép. Az út úgy kanyarog és olyan meredeken megy, mint Svájcban a legmerészebb hágó utak, azonban itt se szalagkorlát, se biztosítás nincs az autósoknak. Minden a természetesség jegyében. Nincs benzinkút, nincs lakott település, szállóhely is összesen csak kettő. Ha ez betelik, márpedig betelik, akkor marad az erdő, vagy a folyópart a szabad ég alatt. De ez most már minket nem aggaszt, a mi helyünk megvan, és holnap hajózni fogunk! :)

(És csak halkan jegyzem meg, hogy reménykedek, hogy az autó visszafelé bírni fogja azt a sok kilométeres meredek emelkedőt, amin ma leereszkedtünk….)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.