9-kor ébredtünk a Shotover folyó partján, pontosabban onnan, ahonnan a sugárhajtású motorcsónakok indulnak. Tegnap már megvettük a jegyeket az egyik legnagyobb új-zélandi őrületre a Shotover Jet-ezésre. A folyó alsó szakaszát gyakorlatilag kitulajdonították a Jetesek. 9.45-kor beöltöztünk a kapott esőkabátokba és a mentőmellényekbe aztán indulááás.

Egy kicsit aggódtunk a fiúkért, habár azt mondták, 3 éves kortól mehetnek a gyerekek. Mindkét fiunk határozottan mondta, hogy már pedig ők ezt ki nem hagyják. Amikor beszálltunk, Nándika arcára már kiült a félelem, Zsombinak viszont tetszett a biztonsági herce-hurca.

Egy bemelegítő kör után belehúztunk, át a kiinduló pont hídja alatt és be a sziklák közé. A szikláktól gyakorlatilag 1-2 centire megy el a hajó, sokszor 75-80 km/h- s sebességgel. Egy pár perc után Nándi is belejött, habár rendesen átformálta az arcunkat a menetszél. Zsombi kifejezetten élvezte a gyorsaságot :).  Amikor leértünk a kanyon aljára akkor egy forduló után bevártuk a fentről jövő következő Jetet – megnéztük a rémült arcokat – nálunk helyet cseréltek az eddig az első sor izgalmait élvezők a hátul ülőkkel, majd uccu felfele.

A vezető felemelt ujjal jelezte, ha a hajóval 360 fokos fordulót tett, szinte egy helyben. Kiszálláskor le sem lehetett törölni a vigyort az arcunkról, vadállat volt, na. A fiúk rögtön mondták, hogy menjünk még egy kört. :) Emlékbe megvettük a fényképeket és egy 3perces kisfilmet. 

Kis reggeli és mentünk tovább Arrowtown-ba, ami az angliai feelinget idéző kis házakból áll (kivéve Chinatown részét, mert olyan itt is van :) ) és nagy aranymosó központ. Így aztán bementünk az iSite-ba és kértünk aranymosó felszerelést és útmutatót. Az  útmutatás annyiból állt, hogy a folyó partjára érve vagy jobbra vagy balra menjünk és kezdjünk el mosni aranyat, lehetőleg sokat. Én a jobbot választottam, mert azt csendesebben mondták (hátha ki akarnak velünk tolni és csak eltéríteni az aranyrögöktől  ;-) ). 1,5-2 óra aranymosás után – már gazdagon – emelt fővel mentünk be a város főutcájába és a pékségben kikértük a legnagyobb citromos muffin-t. Hiába na, tudunk élni.

Megnéztünk még egy bungy ugrást – ezt most én kihagytam sajnos. Utána átmentünk Wanakába. Itt már du. 4-től – egy kis városnézés után – tisztasági napot tartottunk, mosás, mosogatás  stb.. Szép hangulatos kisváros ez egy tó partján. Este beültünk egy wedgesre és egy pofa sörre (almalére) és közben megnézhettük a gyönyörű kilátás mellett a finn-kínai NŐI hokimeccset (3. negyed 2:1 :) ) szabadon választva.

Holnap jön a Haast-hágó után a Franz-Josef gleccser látványa.

Nekem begyulladt az ínyem és - egy fagyos hajnal miatt - fáj a torkom is. Szép kis nyár J így aztán lövöm magam Algopirinnel. Állítólag 50 éve nem volt ilyen hideg nyár Új-Zélandon, ez a Déli-szigetre kifejezetten érvényes, így hagytunk még tartaléknapokat a sziget északi részére, hátha ott szebb időnk lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.