RBuhl-né:

Reggel korán keltünk, mert a Kapiti Island esetből tanulva minél hamarabb szerettünk volna jegyet venni a bálnanéző hajóra. Igaz, kicsit elbizonytalanodtunk, mert esett az eső és borús volt az ég, Izlandon pedig már megtanulhattuk, hogy a bálna csak a napsütés miatt jön a felszínre. :) Azért kimentünk a jegyárusító irodába, és a délután 2-kor induló hajóra kaptunk még 4 jegyet.  Hogy addig elüssük az időt, kimentünk a várostól pár kilométerre lévő Állatsimogató Parkba, lámákat, kengurut, alpakkát és guineai pig-et (ki találja ki, mi az?) simogatni. Láttunk oposszumot (possum) is, meg emukat. Zsombi azt mondta, neki a legjobban a nyuszik tetszettek…:) Nándi pedig rettegett a szabadon mászkáló, csúnya fejű kínai malacoktól, és a szamár és az alpakka volt a kedvence.

RBuhl: A tévhitek elkerülése végett: „A láma szeme nem sötétkék”  :)

Az állatsimogatást elunva visszamentünk a városba, kimentünk a tengerpartra (ha jól tudjuk, ez a Tasmán-tenger), és kavicsokat dobáltunk a hullámokba. Néha úgy kicsapott egy-egy nagyobb hullám a partra, hogy a srácok visítva menekültek. Persze, sikerült eláztatniuk a cipőjüket teljesen.  Két nyugdíjas bácsi megpróbált ezen a –különben tiltott- helyen fürdeni, komolyan aggódtunk értük, amikor 3-4 hullám kitette/odacsapta őket a partra.

Végre eljött a várva várt hajó indulási ideje, busszal kivittek minket az öböl másik partjára, bevettem én is és a gyerekek is a boltban vett, tengeribetegség elleni kapszulát, átszálltunk egy 50 fős katamarán hajóra, és elindultunk a nyílt tenger felé. A hajón ismeretterjesztő filmet mutattak arról, hogy csak itt és Kaliforniában és Sri Lankán van egy-egy tengeri kanyon olyan közel a parthoz, mint itt, ennek köszönhetően láthatók itt a bálnák. Közel egy órás „hullámvasutazás” után érkeztünk meg az első helyre, ahol már fújtatott egy bálna. Mindenki drukkolt, hogy bukjon alá, hogy a farkáról szép fotókat lehessen csinálni. :)

A második bálna már fotóérzékeny volt, és pont úgy cselekedett, ahogy a turisták elvárták tőle. Egyébként onnan tudta a hajó kapitánya, hol a bálna, hogy figyelte a halradart, meg a GPS-t, meg legfőképp a fölöttünk köröző repülőgépet követte. :)

Visszafelé indultunk, a part közelében belefutottunk egy játékos delfincsapatba, legalább 20-25 delfin ugrándozott körülöttünk, úszott oda a hajóhoz, vagy Zsombi kedvence az volt, amikor alattunk úszták át a hajót. Nándi kedvence a szaltózó delfin volt, olyan ügyesen csinálta, hogy elgondolkodtunk azon, esetleg nem valami show-ból szökött-e meg az a delfin. :)

Ekkor szólt a kapitány, hogy mindenki ráér-e, mert még mutatnának valamit. Ez egy harmadik bálna volt, ami hatalmasabbnak tűnt, mint az előzőek, nos, ez is épp úgy viselkedett, ahogy elvárták tőle, méltóságteljesen úszkált és fújtatott amíg mindenki levideózta és lefotózta, majd a hatalmas farkát felemelve bukott alá.

Ezután már tényleg elindultunk a kikötő felé, útközben szegény albatroszok már nem kaptak akkora ovációt, mint a bálnák, de a kiszállásnál a kapitánynak szóló köszönet teljesen őszinte volt.

A bálnanézés után még beugrottam egy Takeaway-be fish and chips-et venni a fiúknak, aztán elindultunk Christchurch-be (180 km), ma már ott éjszakázunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.