Reggel felkerestük az első iSite-ot (ez az országos turisztinformésüncenter) és rákérdezetem az esélyeinkre egy Kapiti – tour-on való részvételre. Sajnos valóban előre le kellett volna foglalni a hajó utat. Egyszerre csak 50 (70) ember mehet át a hajóval  -a főleg védett madárvilágáról nevezetes – Kapiti-re, nyáron előfordul, hogy hetekre, hónapokra előre lefoglalják a szabad helyeket.

Így most irány Wellington, megpróbáljuk az esti 8 órás indulást közelebbire hozni. Útközben megállunk kajálni és végre kipróbálhatjuk a sok fish&chips mellett a  wedges-t is amiről gőzünk nem volt, hogy micsoda. Minden csoda addig tart, amíg ki nem hozza a pincér :) a wedges egy héjjában sült krumpli fűszeresen jó zsíros tejföllel meglocsolva. The belly rules the mind :)

Wellington.. az első utunk a  bluebridge ferry  állomásra vezetett.. és mázlink van, át tudjuk búkoltatni a jegyünket, holnap du 1-kor indulunk. Így ma van még időn körbenézni Wellingtonban, majd egy szunya után még reggel is tenni egy kört (bakancsot szeretnék venni).

Te Papa múzeum: Az egyik legnépszerűbb múzeum itt, több emelet magasan bemutatja a Maori kultúrát, a vulkánkitörést, a föld belsejét, a földrengést és mindezt interaktívan, bármit kipróbálhatsz. Egy kis házban például átélheted a földrengést, poharak csörömpölnek, a föld megremeg a TV elromlik..stb. A skacok nagyon élvezték a kiállítást. Volt egy kifejezetten gyerek részére készült bemutató terem benne, dobolástanulás, bálna, cápa felismerés, polip puzzle stb.. a millenáris parkban található csodák palotájához hasonlítható, amolyan interaktív ismeretterjesztő játszóház  nem csak gyerekeknek. Utána belvárosi séta, majd cable car-oztunk a Wellingtont körbevevő domb tetejére. Fent séta botanikus kertben, a fiúknak inkább szaladgálás a hatalmas fák között.

Este elmentünk vacsizni egy olyan parti étterembe ahol  jó sokan voltak – annyi ember nem tévedhet –és beültünk. A pincércsaj odajött hozzánk és – miközben én már fentem a késem egy jó Wellington bélszínre – letett egy étlapot amin japán kaják voltak (tempura, szake, wasabi s süti (!)és barátai). A búcsúvacsi az északi szigettől így pálcikásra sikeredett.  Habár az én csokis-wasabis süteményem kifffejezetten jó volt.

Vacsi után beálltunk a ferry parkolóban átaludni az éjszakát (sokadmagunkkal).

RBuhl-né:

Ez a lakóautózás itt Új-Zélandon egy teljesen bevett, mindennapi dolog, senkit nem zavar, hol állsz meg vele, vagy hol alszol. Ahol kifejezetten nem tiltják, ott alhatsz. Azért azon meglepődtem, amikor a ferry officer-t megkérdeztük, hol van legközelebb campervan hely, ahol alhatnánk, kimutatott az ablakon, és azt mondta, itt, az iroda előtt. :) Ez európai szemmel hihetetlennek tűnt, hiszen nálunk és az EU-ban szinte mindenhol tiltják a megállást a kempingeken kívül. Bár kicsit zajos volt a hely, meg kicsit világos az utcai lámpák fényétől, de tökéletesen praktikus és ingyenes. Reggelre még kb. 8-9 lakóautó állt körülöttünk ugyanebben a parkolóban és ők is akkor ébredeztek, amikor mi. J

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.