RBuhl-né

Szerencsésen, a terveknek megfelelően megérkeztünk mi is és a bőröndjeink is HK-ba. A repülőút eseménytelenül zajlott, mindenki előtt volt egy monitor, azon nézhetett moziműsort, tv műsort, hallgathatott zenét, sport- és egyéb híreket, nézhette a gép aljába és orrába szerelt kamera felvételeit, az aktuális repülési adatokat éééés játszhatott. A srácok gyakorlatilag a fél utat végigaludták, a másik felét végigjátszották. Zsombinak a sakk jött be, Nándi tangram-ot (kínai kirakóst) és valami szuper máriósat játszott. Azt mondták, remélik, a következő gépen is kapnak TV-játékokat. :-)

A HK-i repülőn mellénk ültettek egy kínai hölgyet, aki 10 éve él Magyarországon, ő a leszállás után a szárnyai alá vett minket, elvitt vonattal és taxival a Kínai Bankba (Bank of China), ahol segített a legjobb áron váltani HK dollárt (1USD= 7,74 HKD). Ott aztán kifulladt a kiscsaládunk, fáradtan bevágódtunk egy taxiba és eljöttünk a szállodába. A teljesen egyforma egyentaxikba nem férnek el a bőröndök, ezért a taxisok a nyitott csomagtartót csak gumipókkal rögzítik és úgy furikáznak észveszejtő stílusban, hogy lógnak ki a bőröndök a csomagtartókból. A taxisunk a tengeröböl alatti alagúton ment keresztül (az alagutat látva a fiúk azonnal imádni kezdték HK-ot), meglátva a tömeget, dugót és a vezetési stílusát nem voltam biztos benne, hogy odaérünk épségben.

Rövid alvás után elindultunk felfedezni HK-ot. Elképesztő egyveleg. J Itt aztán keveredik a koszos, rendezetlen tömegnyomoros Ázsia a precíz puccosan elegáns Angliával.

Évekkel ezelőtt HK-ban járt ismerőseink szerint csak fél bőrönddel utazzunk, mert annyira olcsó minden, hogy napokat fogunk vásárlással tölteni. Mostanában itt járt ismerősünk szerint már nem igazán lehet jól vásárolni, mert az árak az otthonihoz teljesen hasonlóak vagy még magasabbak. Egyedül a piacok olcsók, de ott meg ismerjük a minőséget ugye… hát, kicsit csalódás, hogy az utóbbi ismerősünknek lett igaza. A minőségi, márkás áruk árai (Nike, Zara, Tomi Hilfiger, H&M, Espirit…csak hogy párat említsek azok közül, ahol jártunk) az otthoni körül vannak, vagy drágábbak - jó, bevallom a Gucci és Armani boltokba nem mentünk be, pedig lehet, hogy ott fél millió helyett 450 ezerért adták a pólót J- úgyhogy egyelőre olyan bőröndnyi  bevásárlást nem sikerült véghezvinnünk. Pedig itt mindenki vásárol. Mindenki, mindenhol, mindenfélét. A bevásárlóközpontok  úgy össze vannak éptve, mint egy labirintus, a metrónak nincs is utcai kijárata a belvárosban legtöbbször, hanem egy mall-ba visz a mozgólépcső, vagy az utcai aluljáróknak is a kijárata a mall-ok nevei szerint van feltüntetve és oda visz be a lépcső egyenesen. És tömeg van. Mindenhol.  Mindenkinél egy halom táska, minden boltban tömeg, mintha itt semmi mást nem csinálnának egész nap, mint vásárolnának. Bementünk az ismerősünk által ajánlott bevásárlóközpontba, ami olyan labirintus volt, hogy nem találtunk ki. Végül néhány embert követve találtunk egy kijáratot, az utcán kiderült, hogy éppen 3 épülettel járunk odébb, mint ahol bementünk. J  Az első napunk így telt, ismerkedtünk a várossal, a helyzettel.

Tegnap Macao-n voltunk gyors hajóval. Ez a hely arról híres, hogy ide építik fel az ázsiai Las Vegast. Portugáloké volt a sziget régen (16.sz-tól)  ezért némi portugál feelinget még lehet találni, de most már a kaszinók überelnek mindent. Két évvel ezelőtt voltunk Las Vegasban, akkor a kedvenc  szállodám a Venetian volt (Velencét utánzó hotel, még csatornát is építettek a szállodába és gondolázni is lehet rajta). Nemrég láttam a TV-ben otthon, hogy ide építették fel a pontos mását. Úgyhogy odabuszoztunk. A buszon okoztunk egy kis zavart, itt ugyanis ha a viteldíjat fizeted, vagy pontos összeget adsz a sofőrnek, vagy nem ad vissza. Nekünk viszont épp  akkorra  nem maradt aprónk. 12 dollárért nem akartunk 100-at fizetni. A sofőr elindult, így mindenki ránk mutogatott, mi  meg a pénzre. Az emberek itt határozottan jóindulatúak, egy hölgy felugrott, felváltotta a pénzünket, én bedobtam a kasszába a pénzt – utóbb derült ki, hogy elszámoltuk magunkat és 4-5 dollárral kevesebbet fizettem. Most már legalább tudom, miért vigyorgott leszállásnál a sofőr. J

Macao egyébként másik országhoz tartozik, ezért újra ki- aztán meg be kellett jelentkeznünk HK-ba, most már csukott szemmel is ki tudom tölteni az Immigration Form-ot.

Ma gyönyörű napos időre ébredetünk, 25 fok körüli hőmérséklettel, ezért most hajóval mentünk HK szigetre, kipróbáltuk  a világon egyedülálló emeletes villamost, aztán az utcai több km-es óriás mozgólépcsőt. Ez az őrült jó ötlet a nagyon meredek HK szigeten van, és gyakorlatilag felvisz a hegynek majdnem a tetejéig.

A legmagasabban fekvő  60-70 emeletes házakban lakók is ezzel közlekednek. Reggel 10-ig csak lefelé jár, utána éjfélig csak felfelé. Lefelé meg gyalogolhat az ember, vagy kivárja a hajnalt. A srácok teljesen ráizgultak, a tetejéig kellett mozgólépcsőznünk.

Utána át taxiztunk a Victoria Peak-re (csúcsra), innen van a legszebb kilátás HK-ra. Ott tettünk egy 2.5 km-es gyalogtúrát őserdő-imitált erdőben, aztán mikor besötétedett, a fő látványossággal, a 100éves drótkötél villamossal jöttünk le.

Ez a valóságban egy sikló, ami néhol 45 fokos szögű hegyoldalon közlekedik. Érdekes élmény volt, eleinte nem értettük, hogy miért van minden ülés háttal. Aztán a meredek szakaszoknál hamar rájöttünk az értelmére. :-)

 Nekem nagyon tetszik HK. :-) Korábbi ázsiai útjainkból sohasem tetszett a kosz, a rendezetlenség, a tömeg, itt viszont valami izgalmas elegy van a tisztasággal, a modern épületekkel, a mall-okkal, a szervezetséggel. Egyszóval, bejön. :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.