Rotoruában az első utunk az Agrodome-ba vezetett, kompos hajótársaink említették ezt a programot, és úgy éreztük, kimaradunk valamiből, ha nem nézhetünk meg egy igazi birkanyírást, hiszen Új-Zélandon éppen az extrém gyors és pontos birkanyíró farmerek a világhírűek. Úgyhogy befizettük magunkat egy birka-show-ra. Jó döntés volt! :) Pörgős, vicces műsorvezetőnk bemutatta a birka fajtákat, amelyek Új-Zélandon élnek, pontosan 19 fajtát. A birkákat egy háromszög formájú dobogóra vezették, a csúcson természetesen a merinó állt. De volt ott csavartszarvú, félig fehér félig fekete színű, kisbundás és nagybundás, na és a fiúk kedvence, a bamba fejű. Aztán behoztak egy bemutató birkát, a srác 1-2 perc alatt megnyírta, a lenyírt birkaszőrt pedig kidobálta a nézőknek. Azóta is őrizgetünk a bőröndben egy maréknyit, Zsombi nem hagyja kidobni. 

Utána láthattunk tehénfejést (vállalkozó kedvű nézők részéről), kutya bemutatót, és a végére hagyták a gyerekek programját, a kisbirkák etetését. Zsombi és Nándi is felment a színpadra, aztán ott Zsombinak inába szállt kissé a bátorsága, de végül derekasan állta a sarat, és egy cumisüvegből megetette a kisbarit. Bátorságát, na és Nándiét, amiért kitartóan ott állt Zsombi mellett végig J, egy-egy birkás kulcstartóval honorálta a műsorvezető. A show után, már a lakhelyükön, meg lehetett simogatni az állatokat, a kisbárányok mellett leragadtunk, alig tudtuk a gyerekeket végül kicsábítani a karámból. :)

Az egyik prospektusban láttuk, hogy itt, az Agrodome-nál vannak extrém sport  lehetőségek, ezért RBuhl kedvéért átmentünk oda is. A gyerekek shootover jet-ezni akartak ismét, én az ejtőernyős ugrások szimulációjaként ismert levegőben lebegést (amikor alulról fújják a levegőt, és rá lehet feküdni a légáramlatra), RBuhl a swoot-ot, a zsákban ledobást  és ingát akarta kipróbálni. Végül szervezési és záróra miatti problémák miatt úgy döntöttünk, hogy RBuhl elmegy swoot-ozni. Bezippzárazták őt úgy egy zsákba úgy, hogy csak a feje lógott ki, majd egy daruval felemelték jó magasra, (43m)  aztán kioldották az egyik kötelet, ő meg először zuhant, majd a tartó kötél kilengésekor ingázott jobbra-balra. „Szép” látvány volt, bevallom, ezt nem vállaltam volna be semmi pénzért. :)

Egyébként itt történt majdnem a legnagyobb lakóautós bakink, de szerencsére az utolsó pillanatban észrevettük a magassági mérést az aluljáró előtt, és azt is, hogy a táblát nem csak hogy meglengettük kicsit, hanem gyakorlatilag majdnem levertük a helyéről. A 2,90 magas aluljáróba majdnem beszáguldottunk a 3,20 magas autóval.:)

De szerencsére az autó is, na és a sofőrünk, RBuhl is egyben maradt ezek után a kalandok után, úgyhogy egy McDonald’s-os kört beiktatva már vágtattunk is tovább észak felé, hogy minél közelebb legyünk a reptérhez. Rotorua és Tauranga között egy farmszálláson szerettünk volna éjszakázni, meg is álltunk az egyiknél, ahol végül a hölgy közölte, hogy már nem ad ki szobát, mert el akarja adni az egész farmot, és a környéken sem tud senkiről, akinél farmon szállhatnák meg. A sikertelenségtől nem megtörve elmentünk Taurangába, és egy nagyon kellemes, melegvízű úszó- és pihenőmedencével rendelkező, óceánparti kempingben pihentük ki a nap izgalmait. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.