Mára kicsit hosszabb utat tettünk meg, mint terveztük, de nem bánjuk, hiszen még a tömeg előtt sikerült eljönni a Waitangi day helyszínére. Febr. 6 a Kiwik nagy napja (lásd aug. 20 nálunk), ekkor egyeztek meg ugyanis a Maorik a letelepedni kívánó angolokkal  (Treaty of Waitangi) szerintem nem kellett volna, meg kellett volna hagyni ezt az országot olyannak amilyen, barátságos Maorikkal és háborítatlan természettel – ami amúgy talán meg is maradt.

Szóval, ma voltunk mintegy 150km kocsikázás után a Tane Mahutánál ami az ország legnagyobb fája. Egy kaori (?) fáról van szó amelyik valóban nagyobb az itteni fáknál de sehol nincs egy hatalmas otthoni jegenyéhez pl. a mamutfenyőkről már ne is beszéljek. A túra mindenesetre rövid, de kellemes volt.

újabb 50-80 km és megérkeztünk az egerszalóki (demjéni) hőforrás másához, a szagok itt is embertelenek, de itt nem a mésztufa gátak teszik széppé a fürdést, hanem az érzet és a tudat, hogy egy olajos 38-45 fokos medencében ülsz és élvezed az olajos, büdös hatóanyagok (szerintem szemfényvesztés) bőrödbe jutását. fürdő előtt azért meg kell említeni a csodaszép Hokianga kikötőt és partszakaszt is.

…mondta mellettem a NZ-i srác ki 3 napon belül már repült is haza, mert némi gond volt a vízumával, pedig a feleségéhez ment volna Londonba. Nem tűnt boldognak, de legalább őszinte volt.  A kettőnk boldogsági indexe fordítottan volt arányos a „hosszú fehér felhő országának” közeledésével.

Leszállás sima, pénz váltás gondtalan – roppant kedvesek az itteni emberek, nehéz megszokni ezt a magamfajta budapesti dzsumbujban felnőtt embernek – a lakóautós ember is kijött értünk egy telefon és 10 perc után.

Lakóautó átadás átvétel, most még (2 nap után) úgy tűnik, hogy minden ok.

Autóba be és irány a betervezett Uretiti beach, Aucklandtól és a kapitális délutáni dugóktól északra. A camping 20.00-kor zár, nekünk sikerült 20.20-ra begördülnünk. Sehol senki, így úgy döntöttünk, hogy a camping előtti parkolóban alszunk a kocsiban. Már majdnem elhelyezkedtünk szép kényelmesen mire mégiscsak előkerült  a camping tulaja és 17NZD-ért már 2 bokorral beljebb aludhattunk J

A hely különben vadállat. 50m-re a beach ami kb 20 km hosszú és mi a közepén álltunk és bámultunk.. álomszép.. a szél miatt nagy hullámok a háttérben hegyek és homokos part pálmákkal és más egzotikus fával. Éjjel a csillagok is jól látszanak csak más pozícióban mint ahogy mexokhattuk. Azért sikeült felismerni egyet-kettőt (cassiopeia, delfin, kisgöncöl?) valahogy itt nincs fényszennyezés – se!

Egy teljes napos (számunkra kevésbé eseménydús) Disney  után másnap délben már okosan becsekkoltunk a városközpontjában (!) található reptéri chech-in-nél, majd elindultunk a nagy bronz Buddhához.

A Buddha a reptérhez közeli hegyeknél néz rá a városra és osztja az áldást (talán itt van rá a legnagyobb szükség). A felvonózás a Buddhához leginkább a Zasszonynak volt izgalmas, hiszen felhőben, szélben ringatóztunk a közel fél órás úton. A szobor amúgy a környék – talán a kontinens – legnagyobb bronzszobra és mint ilyet egy hosszú lépcsősorral teszik még grandiózusabbá. Egy túrát megér a történet és ezzel lett szinte teljes a HK-i skalplista J

Este 21.20-kor repcsire és tovább a Kiwikhez!

Itt ülünk a reptéren, másfél óra múlva indulunk Új-Zélandra.
A tegnapi napot mindannyiunk nagy örömére és Zsombi szülinapi meglepijeként Disneyland-ben töltöttük. Még sohasem jártunk egyik Disneyland-ben sem, ezért érdekes élmény volt, hogy éppen ide jutottunk el legelőször. A fiúk haza sem akartak jönni, mindent ki kellett próbálni. Lövöldöztünk, hajókáztunk, dzsungel kalandtúráztunk, a végén még a mesevonattal is körbementünk. A kedvencünk az űrlényekre lövöldözős játék volt, lelkesen lőttük a kék-zöld-sárga-piros űrlényeket a kis kocsinkból és gyűjtöttük a pontokat.

A legviccesebb a Disneylandbe vezető metróvonal volt, mikiegér formájú ablakai voltak, és mikiegeres szobrok voltak kiállítva a metróban. Napközben kb. 25-28 fok volt, izzadtunk is rendesen, főleg, ha a napon kellett sorbanállnunk.
A mai napunk már a kijelentkezéssel telt el a hotelből, aztán megtudtuk, hogy a város központjában is be lehet csekkolni a repülőre, és a bőröndöket is fel lehet adni előre. Ezért a kézipoggyásztnak szánt táskák maradtak csak nálunk, végül azokat is egy csomagmegőrzőbe raktuk és felmentünk a kabinos felvonóval (27 perc egy irányban az út) az óriás Buddha szoborhoz. Nem mondom, hogy élveztem a felvonózást, miután viharos szél lengette a kabinunkat...hánykolódós élmény volt...:)

A srácokról:
Nándi mindent látni akar, mindent ki akar próbálni, lelkesen tanulgatja az angol szavakat, kiszámolja, hány metrómegállót kell mennünk, minden ételt megkóstol (bár aztán sokszor közli, hogy mégsem ízlik neki), és tágranyílt szemekkel csodálkozik rá mindenre. Igazi kis világutazó, fáradhatatlanul jön-megy, se nyafi, se hiszti.
Zsombi befelé fordulóbb, őt leginkább a közlekedési eszközök érdeklik, amikor megunja a dolgokat, a fantáziavilágába menekül, üres kezével komplett csatajelenetet is képes eljátszani, amint üresjárat van. Irigylem, hogy ilyen színes a fantáziavilága, nekem sohasem volt. Mostanra elértük nála, hogy megkóstolja a helyi ízeket, ma először ízlett is neki a sült kacsa. Pedig minden nyaralásunk központi problémája Zsombi étkeztetése szokott lenni. Reméljük, most már könnyebb lesz..
Mindkét fiú azt mondta, nagyon tetszik neki HK, vissza is akarnak jönni. :)

RBuhl – egy kis szubjektív:
Eddig minden a terv szerint, már ami az utazást, érkezést, szállást stb-t illeti.

3 napja csak menetelünk, és persze kipipáljuk a kötelezőket Aszongyák, hogy HK-ra elég 2 nap, hát nem tom, mi már 2 napja mászkálunk mindenfelé, de még mindig van érdekesség. Persze itt sem minden fenékig tejfel, ahogy azt asszony már leírta, nincs minden féláron, sőt.. és még ami olcsó az is Qtya drága, persze a gagyi piacon még nem jártunk, de lehet, hogy majd ott szerzünk be minden eredeti cuccot. Otthonra jó lesz ;-)

Amúgy a város tele van kedves helyiekkel és egy rakás „notenksszel” – utcai árusok, toborzók, rikkancsok akik „háuárjúszőr”-rel kezdik a mondatot , majd már hívnak is be a boltba egykét kiciócó cuccért. le sem bírod rázni őket. A vasárnap amúgy a filippínók egyetlen szabadnapja – mert, hogy ők sokan élnek erre felé. Így aztán ezt ki is használják egy kis pikknikkel. Ezt úgy képzeld el, hogy kimennek az utca főterére, vagy magára a főutcára és leülnek a földre, majd társasági (majdnem azt írtam, hogy nemi, persze az sem lenne messze az igazságtól..) életet élnek. Kajálnak, körmöt festenek és vágnak és társasoznak, na meg csacsognak. főleg nők ;-)

HK amúgy 7 milliós „kisváros” amelyből kb 6M-an  a szárazföldön és kb 1M-an a Hongkond Island nevű szigeten laknak. Ennek megfelelően tömeg van, tömeg van a metrón a hajón a bevásárló központokban és mindenhol. Kétség kívül a tömeg azt is jelzi, hogy ez a régió egyik központja, főleg pénzügyi, de amúgy kulturális  is. A kistigris nagyra nőtt és különösen igaz ez most amikor már csak pár nap az új év itt ami a tigris éve lesz. Tele is van a város tigrissel.

Holnapra nekünk is jut „tigriss” remélem a Disney landben, hétfő révén szerintem nem lesz tömeg.
Csatolok még 1-2 érdekesebb képet az eddig történtekről.
Uff.
 

És néhány fénykép Macao-ról is:

RBuhl-né

Szerencsésen, a terveknek megfelelően megérkeztünk mi is és a bőröndjeink is HK-ba. A repülőút eseménytelenül zajlott, mindenki előtt volt egy monitor, azon nézhetett moziműsort, tv műsort, hallgathatott zenét, sport- és egyéb híreket, nézhette a gép aljába és orrába szerelt kamera felvételeit, az aktuális repülési adatokat éééés játszhatott. A srácok gyakorlatilag a fél utat végigaludták, a másik felét végigjátszották. Zsombinak a sakk jött be, Nándi tangram-ot (kínai kirakóst) és valami szuper máriósat játszott. Azt mondták, remélik, a következő gépen is kapnak TV-játékokat. :-)

A HK-i repülőn mellénk ültettek egy kínai hölgyet, aki 10 éve él Magyarországon, ő a leszállás után a szárnyai alá vett minket, elvitt vonattal és taxival a Kínai Bankba (Bank of China), ahol segített a legjobb áron váltani HK dollárt (1USD= 7,74 HKD). Ott aztán kifulladt a kiscsaládunk, fáradtan bevágódtunk egy taxiba és eljöttünk a szállodába. A teljesen egyforma egyentaxikba nem férnek el a bőröndök, ezért a taxisok a nyitott csomagtartót csak gumipókkal rögzítik és úgy furikáznak észveszejtő stílusban, hogy lógnak ki a bőröndök a csomagtartókból. A taxisunk a tengeröböl alatti alagúton ment keresztül (az alagutat látva a fiúk azonnal imádni kezdték HK-ot), meglátva a tömeget, dugót és a vezetési stílusát nem voltam biztos benne, hogy odaérünk épségben.

Rövid alvás után elindultunk felfedezni HK-ot. Elképesztő egyveleg. J Itt aztán keveredik a koszos, rendezetlen tömegnyomoros Ázsia a precíz puccosan elegáns Angliával.

Évekkel ezelőtt HK-ban járt ismerőseink szerint csak fél bőrönddel utazzunk, mert annyira olcsó minden, hogy napokat fogunk vásárlással tölteni. Mostanában itt járt ismerősünk szerint már nem igazán lehet jól vásárolni, mert az árak az otthonihoz teljesen hasonlóak vagy még magasabbak. Egyedül a piacok olcsók, de ott meg ismerjük a minőséget ugye… hát, kicsit csalódás, hogy az utóbbi ismerősünknek lett igaza. A minőségi, márkás áruk árai (Nike, Zara, Tomi Hilfiger, H&M, Espirit…csak hogy párat említsek azok közül, ahol jártunk) az otthoni körül vannak, vagy drágábbak - jó, bevallom a Gucci és Armani boltokba nem mentünk be, pedig lehet, hogy ott fél millió helyett 450 ezerért adták a pólót J- úgyhogy egyelőre olyan bőröndnyi  bevásárlást nem sikerült véghezvinnünk. Pedig itt mindenki vásárol. Mindenki, mindenhol, mindenfélét. A bevásárlóközpontok  úgy össze vannak éptve, mint egy labirintus, a metrónak nincs is utcai kijárata a belvárosban legtöbbször, hanem egy mall-ba visz a mozgólépcső, vagy az utcai aluljáróknak is a kijárata a mall-ok nevei szerint van feltüntetve és oda visz be a lépcső egyenesen. És tömeg van. Mindenhol.  Mindenkinél egy halom táska, minden boltban tömeg, mintha itt semmi mást nem csinálnának egész nap, mint vásárolnának. Bementünk az ismerősünk által ajánlott bevásárlóközpontba, ami olyan labirintus volt, hogy nem találtunk ki. Végül néhány embert követve találtunk egy kijáratot, az utcán kiderült, hogy éppen 3 épülettel járunk odébb, mint ahol bementünk. J  Az első napunk így telt, ismerkedtünk a várossal, a helyzettel.

Tegnap Macao-n voltunk gyors hajóval. Ez a hely arról híres, hogy ide építik fel az ázsiai Las Vegast. Portugáloké volt a sziget régen (16.sz-tól)  ezért némi portugál feelinget még lehet találni, de most már a kaszinók überelnek mindent. Két évvel ezelőtt voltunk Las Vegasban, akkor a kedvenc  szállodám a Venetian volt (Velencét utánzó hotel, még csatornát is építettek a szállodába és gondolázni is lehet rajta). Nemrég láttam a TV-ben otthon, hogy ide építették fel a pontos mását. Úgyhogy odabuszoztunk. A buszon okoztunk egy kis zavart, itt ugyanis ha a viteldíjat fizeted, vagy pontos összeget adsz a sofőrnek, vagy nem ad vissza. Nekünk viszont épp  akkorra  nem maradt aprónk. 12 dollárért nem akartunk 100-at fizetni. A sofőr elindult, így mindenki ránk mutogatott, mi  meg a pénzre. Az emberek itt határozottan jóindulatúak, egy hölgy felugrott, felváltotta a pénzünket, én bedobtam a kasszába a pénzt – utóbb derült ki, hogy elszámoltuk magunkat és 4-5 dollárral kevesebbet fizettem. Most már legalább tudom, miért vigyorgott leszállásnál a sofőr. J

Macao egyébként másik országhoz tartozik, ezért újra ki- aztán meg be kellett jelentkeznünk HK-ba, most már csukott szemmel is ki tudom tölteni az Immigration Form-ot.

Ma gyönyörű napos időre ébredetünk, 25 fok körüli hőmérséklettel, ezért most hajóval mentünk HK szigetre, kipróbáltuk  a világon egyedülálló emeletes villamost, aztán az utcai több km-es óriás mozgólépcsőt. Ez az őrült jó ötlet a nagyon meredek HK szigeten van, és gyakorlatilag felvisz a hegynek majdnem a tetejéig.

A legmagasabban fekvő  60-70 emeletes házakban lakók is ezzel közlekednek. Reggel 10-ig csak lefelé jár, utána éjfélig csak felfelé. Lefelé meg gyalogolhat az ember, vagy kivárja a hajnalt. A srácok teljesen ráizgultak, a tetejéig kellett mozgólépcsőznünk.

Utána át taxiztunk a Victoria Peak-re (csúcsra), innen van a legszebb kilátás HK-ra. Ott tettünk egy 2.5 km-es gyalogtúrát őserdő-imitált erdőben, aztán mikor besötétedett, a fő látványossággal, a 100éves drótkötél villamossal jöttünk le.

Ez a valóságban egy sikló, ami néhol 45 fokos szögű hegyoldalon közlekedik. Érdekes élmény volt, eleinte nem értettük, hogy miért van minden ülés háttal. Aztán a meredek szakaszoknál hamar rájöttünk az értelmére. :-)

 Nekem nagyon tetszik HK. :-) Korábbi ázsiai útjainkból sohasem tetszett a kosz, a rendezetlenség, a tömeg, itt viszont valami izgalmas elegy van a tisztasággal, a modern épületekkel, a mall-okkal, a szervezetséggel. Egyszóval, bejön. :-)

RBuhl-né:

Itt ülünk a reptéren (még Budapesten), és várjuk a Helsinkibe induló gépünket.  Már ki van írva, hogy fél órát késik, ami csak azért necces, mert  így kevesebb, mint egy óránk marad csak az átszállásra. :O Ami még rosszabb, hogy a reptéri munkásoknak is a feladott bőröndjeink átszállítására, különben mindössze pár zoknival érkezünk majd Hong Kongba. ..:)
A skacok már most türelmetlenek, bár a szakadó hóesésben fel- és leszálló gépek bámulásával jól telik az idő. Na meg a nyafival, hogy mi mindent kérnek a duty free boltokból.  :)

RBuhl:

Még 30 perc a becsekk-ig, de már nem bírjuk net nélkül. Ez inkább terápiás t(k)úra lesz mint nyaralás :)

Helsinki: Ugye az tudjuk róla, hogy már szinte a nyugat, hiszen jár át a komp, na meg, hogy csupa rokon lakik arra, akiknek azt kell mondani, ha megkérdezik, hogy mi a nemzetiséged, hogy „Unkarolajnen” és ezzel szinte ki is merült a finn tudásom. Habáár ha jobban bele gondolok tudok még számolni finnül és megköszönni szinte bármit – Kítosz. Régebben , még diákmunkán voltam hotelben kifutó fiú és amikor a finnek készségesen megköszönték a recepciósnak a segítséget – KÍTOSZ, Ő csak annyit mondott: „Nem tudom én itt állok egész nap” :)

A finneknél állítólag sok a szúnyog, így a „perkele hüttűnen!”  is kötelezően megtanulandó kifejezés („basszamegszúnyogok!”). Következő bejelentkezésünk már HK-ból lesz szerintem.

Na.. ma sikerült mindent elintézni amit terveztem. Munka átadva, lezárva, ismerősök, család értesítve, a pakolás elkezdődött (sosem lesz vége :-) ) és ami a legfontosabb eljutottam fodrászhoz is - "te meg fiam borbélyhoz".

Kértem egy laza nyári frizurát, azóta azzal ijesztgetem a családot.

Van egy jó kép is rólam, szerintem kezdek aklimatizálódni (a család tagjai közelebb húzódtak egymáshoz és egy partvisnyi távolságra tartanak... nem értem..)

Megjegyzem, a tánc és az ének is egyre jobban megy.. sokat járok tanárhoz és hááát meg is van az eredménye azt hiszem:

Holnap 12-kor már lovon leszünk Helsinki felé (az már a nyugat, hisz jár át a komp).

Tegnap szánkóztunk egy marha nagyot a srácokkal, furcsa volt belegondolni, hogy 1 hét múlva fürdőgatyában (vagy anélkül :-)) fogunk rohangászni a tengerparton rekkenő hőségben. Már csak 4 nap és indulunk...

.. indulunk Új-Zélandra vagy ahogy a helyiek hívjákAotearoa-ra.

Az útvonal: Bp- Helsinki - Hongkong (5 nap) - Új-Zéland (21 nap) - Hongkong (1,5 nap) - Helsinki - Bp.

21 nap alatt egy lakóautóval szeretnénk körbejárni a 2 szigetet. Van egy részletes pontos tervünk, csak azért, hogy legyen mit nem-betartani.

RBuhl-né:

Persze, ahogy ez már velünk történni szokott, az utolsó hetek sem telhettek el eseménytelenül...:-)

Kezdődött, hogy 2 hete kiderült, mégiscsak 6 hónapig érvényesnek kell lennie az útlevélnek Hong Kong elhagyását követően. Persze, kisebbik fiunknak 5.5 hónapig lett volna érvényes. Rohanás a gyerekért az oviba, 2.5 óra várakozás után csak elkészült a pótolhatatlan okirat igénylés, amiért a BKV sztrájk idején a város túlvégére kellett elzarándokolnom. De szerencsére kész lett, itt van már a kezünkben. :-)

Aztán folytatódott a lakóautóval, a korábban lefoglalt lakóautóban elnéztük a felszereltséget, és bizony WC, zuhany nélkülit foglaltunk. Uzsgyi, nagy levelezés kezdődött (köszi Dávid!), milyen feltételekkel lehetne upgrade-elni a járgányt. Végül sikerült, csak azt mi nem kalkuláltuk bele, hogy a nagyobb autónak másfajta kompjegy kell. Úgyhogy a kompjegy újrafoglalása után (ismét köszi Dávid!) most már abban reménykedünk, hogy amit el lehetett szúrni, azt már elszúrtuk, ezen túl nagy meglepetés csak nem ér minket. :-))

Ha az Wifi lefedettség is úgy akarja akkor bejelentkezünk majd.