…mondta mellettem a NZ-i srác ki 3 napon belül már repült is haza, mert némi gond volt a vízumával, pedig a feleségéhez ment volna Londonba. Nem tűnt boldognak, de legalább őszinte volt.  A kettőnk boldogsági indexe fordítottan volt arányos a „hosszú fehér felhő országának” közeledésével.

Leszállás sima, pénz váltás gondtalan – roppant kedvesek az itteni emberek, nehéz megszokni ezt a magamfajta budapesti dzsumbujban felnőtt embernek – a lakóautós ember is kijött értünk egy telefon és 10 perc után.

Lakóautó átadás átvétel, most még (2 nap után) úgy tűnik, hogy minden ok.

Autóba be és irány a betervezett Uretiti beach, Aucklandtól és a kapitális délutáni dugóktól északra. A camping 20.00-kor zár, nekünk sikerült 20.20-ra begördülnünk. Sehol senki, így úgy döntöttünk, hogy a camping előtti parkolóban alszunk a kocsiban. Már majdnem elhelyezkedtünk szép kényelmesen mire mégiscsak előkerült  a camping tulaja és 17NZD-ért már 2 bokorral beljebb aludhattunk J

A hely különben vadállat. 50m-re a beach ami kb 20 km hosszú és mi a közepén álltunk és bámultunk.. álomszép.. a szél miatt nagy hullámok a háttérben hegyek és homokos part pálmákkal és más egzotikus fával. Éjjel a csillagok is jól látszanak csak más pozícióban mint ahogy mexokhattuk. Azért sikeült felismerni egyet-kettőt (cassiopeia, delfin, kisgöncöl?) valahogy itt nincs fényszennyezés – se!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.